NLP (neuro-linquisztikus programozás)
Humanisztikus - Személyközpontú-Kliensorientált pszichoterápia
A csodát nem a varázspálca, hanem a varázsló hozza létre!
Hipnózis
A hipnózis a páciens megváltozott figyelmének olyan átmeneti állapota, amelyben különféle jelenségek léphetnek fel, akár spontán, akár válaszképpen a verbális –szóbeli vagy egyéb ingerekre.
Amikor hipnózisról beszélünk, általában úgynevezett hipnotikus alvásra gondolunk. Külsőleg valóban van hasonlóság hipnózis és álom között, lényegét tekintve azonban merőben más a két állapot. A hipnózis beszűkült tudat állapot, azonban e szűk határok között gyakorlatilag az álmosságtól a fokozott éberségig mindenféle stádium előfordulhat.
A hipnózis olyan tudat állapot, amelyben ésszerűn elemző képességünk eléggé lecsökken ahhoz, hogy mélyebbre engedjen tudatalattinkba egészségünk gyógyítása érdekében. A hipnotikus transz az összpontosult koncentráció állapota ébrenlét és alvás között. A megfelelően ellazult emberek nyitottak a szuggesztióra és feloldhatóak félelmeik, fóbiáik, fájdalmaik, amit ki is használunk a gyógyítás során. Sőt egészséges személyeknél is jól alkalmazható a teljesítmény javítására és a rejtett erőforrások mozgósítására. A hipnotizált személy megfeledkezik a külvilágról, mégis egyértelműen tudatában van annak a kevés ingernek, amelyekre a terapeuta felhívja figyelmét.
A hipnózist alkalmazzuk a tudomány, a gyógyítás, a sport- teljesítmény fokozás- területén, hogy megváltozzon az a mód, ahogyan az emberi agy az élményeket értelmezi, és kialakuljon egy felfogás és viselkedésbeli változás. A hipnózis terápiás célokra történő alkalmazását nevezik hipnoterápiának! Fontos tudni, hogy hipnózis alatt még senki sem viselkedett akarata ellenére. Csak annyit tesz meg, ill. úgy válaszol, amennyit az erkölcsi korlátai megengednek, amit a mindennapi életben is feltétel nélkül megtenne. Míg korábban a hipnózis kiváltására főként a hipnotizőr fölényét hangsúlyozó, direkt utasításokon alapuló technikákat használtak, addig az új, megengedő technikákban a hipnotizőr már nem csak szuggeszciókat, parancsokat osztogató "mágus", hanem egyenrangú segítőtárs, aki jobban tud alkalmazkodni a páciens egyéni problémáihoz.
Maga a hipnózis szó a görög "hypnos" (alvás) szóból származik, bár valójában a hipnózis állapota nagyon is különbözik az alvástól. A hipnózis során módosult tudatállapot jön létre. A tudatállapot megváltozását sok jelenség kíséri: a személy kevésbé vesz tudomást a külső környezetről, figyelme befelé, magára, a saját élményei felé, valamint a hipnotizőr hangjára irányul. Képzelete élénkebbé válik, gondolkodása kevésbé racionális, inkább az érzelmei irányítják, ezáltal képes felidézni régi, a tünetek szempontjából érzelmileg hangsúlyos, ámde "elfelejtett", vagyis a tudatos gondolkodás számára már elzárt élményeket.
A hipnoterápia során kialakul egy sajátosan módosult tudatállapot, melynek során védett, és biztonságos környezetben történik maga a kezelés. A terapeuta és a kliens között egymásra hangolódó, feltétlen elfogadást tükröző, bizalommal teli kapcsolat alakul ki, mely leginkább az élet egy korai szakaszára, az ideális szülő-gyermek közti légkörre jellemző. A hipnózis alapja valamely relaxációs technika, ami az izmok ellazításán nyugszik. A hipnózis során szóbeli irányítással, ráhatással "alvásszerű" állapotot hozunk létre. A befolyásolás mindig segítő szándékkal történik. Célja a gyógyítás. Ez a technika megkönnyíti a múltban átélt - és többnyire elfojtott - traumatikus élmények felszínre hozását, valamint azok feldolgozását. Ezáltal csökkenthetjük, illetve teljesen megszüntethetjük azok negatív hatását jelenlegi életünkre. Emellett alkalmas konkrét tünetek enyhítésére, pl. különféle fájdalmak csillapítására, várandós nők hányásának csillapítására, és még nagyon sok és legkülönbözőbb testi tünetekre is. Sőt az egészséges személyeknél is nagyon jól alkalmazható a teljesítmény javítására és a rejtett erőforrások mozgósítására, önbizalom növelésére, önértékelés javítására.
A hipnózis, mint terápiás módszer ma már elfogadott és alkalmazott terápiás eszközzé vált. Pozitív eredményeit számos területen hasznosítják, így pl. a különféle fájdalmak csillapításában, a fogászatban, a szülészetben, a pszichoszomatikus betegségek, lelki betegségek gyógyításában, a pszichoterápiában önállóan vagy más technikával kombinálva. Alkalmazhatjuk az idegrendszer, a szervezet feltöltődésének elősegítésére is. Nagyon hatékony és intenzív módszer, amely azonban csak a kliens együttműködéssel valósulhat meg.
Mi is a hipnotikus transz? Egy mély relaxációs állapot, amely során a figyelem erőteljesen összpontosul egy dologra, a hipnotizőrre, a hangjára. Nagyon hasonló dolog, mint, amikor annyira koncentrálunk egy cselekvésre, (például olvasásra, vagy a tévére, vagy a munkánkra), hogy a külső zajok nem zavarnak meg, nem zökkentenek ki, és közben megfeledkezünk, még arról is, hogy éhesek vagyunk, vagy nem tűnik fel maga az idő múlása.
A hipnotikus állapotot valójában mindenki átéli, amikor az elalvás vagy a felébredés határán vagyunk, amikor nem alszunk, de nem is vagyunk még egészen éberek (hipnagóg állapotnak is nevezik). Hipnózis során tehát nem alszunk, sőt, igencsak éberek vagyunk, ilyenkor a tudatunk kitágul. A tudat mindig tisztában van azzal, hogy mit élünk át, és függetlenül attól, hogy mennyire mély a hipnotikus transz, képes kommentálni, kritizálni vagy cenzúrázni az átélteket, és képes dialógust folytatni a hipnotizőrrel.
Attól függően, hogy melyik érzékszervünk a domináns, úgy túlnyomóan vizuális élményekben lehet részünk, vagy inkább bennünk keletkező érdekes érzéseket érzünk, de az is előfordul, hogy valaki többnyire szaglás, tapintás vagy hallás útján éli át élményeit. Van, aki az eseményeket úgy szemléli, akárcsak egy filmet, kívülállóként. Vannak olyanok is, akik az egészet úgy élik át, mintha ő maga is egy filmszereplő lenne.
A hipnózis nem egy „igazságszérum”, mindig képesek vagyunk szabályozni, amit mondani akarunk, sőt, ha valamit nem akarunk elmondani a hipnotizőrnek, akkor nem is fogjuk. Akaratunk ellenére a hipnotizőr nem tudja elszipolyozni legféltettebb titkainkat. Bármilyen élmény, amely a legcsekélyebb mértékben is zavarba ejtő vagy szégyenletes számunkra, és nem akarunk beszélni róla, akkor az megmaradhat, és meg is marad titoknak.
Hipnózis alatt teljes mértékben önmagunk ura maradunk. Transzállapotban semmi olyan dologra nem vehetnek rá, amit normál ébrenléti állapotban nem akarnánk véghezvinni. Nem szegjük meg a morális-etikai (erkölcsi) elveinket. Senki sem tud akaratunk ellenére irányítani, agymosást végezni rajtunk, vagy olyan dolgokra kényszeríteni, amiket amúgy sem akarunk megtenni.
A legképzettebb hipnoterapeutának is szüksége van a kliens együttműködésére a hipnózis állapot eléréséhez!
"Ha nem a megoldás, akkor a probléma része vagy."
Regressziós hipnózis
A hipnózis ugyanis eo ipso regressziós jelenség. A regresszió szó visszalépést jelent. A hipnózis pedig olyan módosult tudatállapot, amelyben a hipnotizált „visszalép”, regrediál arra a fejlődési szintre, amelyben a főszerep már nem a nyelvvé és a tudatos, racionális gondolkodásé, hanem a képeké és szimbólumoké, amelyekre költőien szokás azt mondani, hogy „a tudattalan nyelve.
Persze amikor éber tudati állapotban vagyunk, akkor sem maga a valóság az, ami a fejünkben van, hanem szimbólumok, olyan képek és fogalmak, amelyeket a saját előzetes tapasztalataink (személyiségünk, meglévő megismerési sémáink stb.) és a valóság alapján kialakítottunk. Régen sokat gondolkoztam, elmélkedtem?, kiskoromban és soha nem értettem, hogy tudunk elképzeli egy tevét. Hogyan is fér bele a kis fejembe az a nagy teve- kétpúpú teve! Talán valahogy így! Valójában a fejemben nem az a kétpúpú teve van, hanem csak a tevének a szimbóluma. És ha még több tulajdonságot is elképzelek, a színét, ahogy mozog körbe, ahogy hintázva megy, ezzel egyszerre több dolognak a szimbólumait is elképzelem, mint a szint, vagy a kört.
A hipnózis végzése közben sokszor megtapasztalt dolog, hogy (spontán módon vagy a hipnotizőr irányítására) fellép az életkor-regresszió jelensége. A gyakorlatban ez úgy jelentkezik, hogy a páciens, aki tulajdonképpen egy idősebb valaki, elmondja, hogy éppen most óvodás és az óvó nénivel játszik az udvaron, ahogy süt a nap, holott most éppen a valóságban tél van és nagy hózivatar.
A hipnózisban megélt korregressziók a lélek és a valóság, a tér és idő számos ágába-bogába burjánozhatnak el. Mindez végtelenül izgalmas, nagyon kalandos, nagyon tanulságos eseménysorozat lehet, nemcsak a páciens, hanem a terapeuta számára is. Természetesen csak az tudja mindezt megérteni és elfogadni, aki hisz az előző életben.
A különféle fóbiák, irracionális félelmek sok esetben korábbi életeinkkel lehetnek összefüggésben: a tűztől való rettegést esetleg egy korábbi életben elszenvedett égés vagy tűzhalál, a késektől, a fegyverektől való félelmet talán csatatéren bekövetkezett haláleset okozhatja. Ennek az a magyarázata, hogy amikor a tudat elhagyja a testet, magával visz egy más természetű testet, egy finom energiákból álló energiatestet. Ebben elraktározva megtalálható, minden, a korábbi életben megtörtént esemény emléke, de leginkább a traumák.
A regressziós terápia során a korábbi élet végét záró halál küszöbén átlépve elsőként feldolgozatlan érzelmeinkkel szembesülünk. Nem ritka a szomorúság, amit azért éreztünk korábbi halálunkkor, mert el kellett hagyni szeretteinket, bevégezetlenül hagytunk bizonyos feladatokat, teendőket. Ha ezek az érzések nagyon erőteljesek, akkor a testet elhagyó lelket újabb megtestesülésre késztetik, hogy az képes legyen a következő életben befejezni, beteljesíteni az energiatest által rögzített vágyakat, pl. a bosszúvágyat. Itt nem szeretnék kitérni a lélekvándorlás kérdésére, csak felvillantom. Ezek most nem a mi témánkhoz tartoznak!
Ha e módszerrel képesek vagyunk feldolgozni a halál utáni érzelmeket, lényegében gyógyító hatású tevékenységet végzünk. Egyensúlyt teremtünk, feloldjuk azokat az érzelmi, lelki blokádokat, amelyek megkeserítik mindennapjainkat, működésünket, haladásunkat!
A regressziós hipnózis ma nagyon is felkapott témának számít. Van, aki „pártolja”, van, aki „ellenzi” – de mindkét táborra jellemző, hogy tisztázatlan fogalmakat használnak. E két szóból csupán a hipnózis és a regresszió fogalma az, ami pontosabb meghatározásra szorul ahhoz, hogy értelmes kijelentéseket lehessen tenni róla.
Mi van erről a témáról a köztudatban? Röviden a következő: a hipnotizőr képes visszavinni az alanyt korábbi emlékeihez, és gyakran előfordul, hogy amint mennek vissza az időben, a mély hipnózisban lévő alany egyszer csak elkezd beszámolni arról, hogy ő valaki más: adott esetben több évszázaddal korábbi helyzetben van, más a neme, a nemzetisége, a társadalmi helyzete stb. Természetesen ez nem azt jelenti, amit sokan várnak, hogy királykisasszonyok, hős vitézek lesznek! Számomra úgy tűnik, hogy a mindennapi gyakorlatban éppen a fordítottja történik! Legtöbbször valamilyen kínos helyzetbe kerülünk, vagy éppen szegények vagyunk, vagy szenvedünk. Tulajdonképpen ez adja a regressziós terápia alapját!
A páciens bámulatos pontos leírást tud adni olyan helyekről és körülményekről, amelyeket „ébren” nem ismerhet, nem látott. A „pártoló tábor” azt mondja: ez a jelenség kétségbevonhatatlan érv a reinkarnáció mellett. És hogy nagyon hasznos dolog ilyen „utazásokat” tenni, mert az ember az előző életeinek feltárásával jobban megismerheti saját magát, saját jelen helyzetét, tanulhat belőle, s ezáltal jobb, teljesebb életet élhet.
Sokat lehet vitatkozni, van-e előző élet! Én úgy gondolom, hogy mindenkinek lehet saját véleménye, amit el is fogadhatunk! De biztos, hogy, aki végez regressziós hipnózist, az hiszi és tudja is, hogy van előző életünk! Sőt azt is megtapasztalhatta a gyakorlatában, hogy mennyire hatékony és eredményes a gyógyulás folyamatában! Talán úgy is fogalmazhatnám, hogy nem szabadna kihagynunk sok esetben a kezelésekben!
Sokan csak érdekességből, kíváncsiságból szeretnének részt venni regressziós hipnózisban, amit csak támogatni tudnék! Csak az tud ezekről igazán nyilatkozni, aki már megélte, átélte ezt az utazást!
A tudomány sem tud igazán állást foglalni a regressziós hipnózis mellett. De egy biztos, egyre többen gyakorolják és egyre több adat szól mellette. Sokat lehet hallani az eredményekről, sok leírás, hír szól mellette. Sokan visszajutva az előző életükbe, a hipnózis alatt annak megfelelő nyelven beszélnek, sőt sokan felkeresik a „látott” helyeket, s azokat fel is ismerik! Ismert, hogy nagyon sok kisgyermek beszél arról, hogy valakit ismernek, együtt éltek már velük.! S elmondják, hogy ő volt az élettársuk, gyermekük, valamelyik szülője, testvére, stb. S valóban nagyon sok dolgot tudnak is róluk. Leírnak helyeket, ahol biztosan nem is járhattak eddig!
Érdekes és nagyszerű!
Kognitív és behavior terápia
A kognitív szó a kogníció (megismerés) szóból ered. A kognitív viselkedésterápia valójában két, korábban önálló terápiás módszer összeházasításából született, mert az évtizedek tapasztalatai azt mutatták, hogy a két módszer együttes alkalmazása sikeresebb.
A kognitív terápia abból indul ki, hogy születésünktől kezdve bizonyos attitűdök, vagyis az emberi élet jelenségeihez való "hozzáállások", "viszonyulási módok" alakulnak ki bennünk neveltetésünk, tapasztalataink során. Ezek közt vannak központi szerepű attitűdök, és vannak kevésbé fontosak. Központinak tekintjük azokat, amelyeknek torzulásai, vagyis szélsőségessé válása szorongást és vagy depressziót okozhat. Ilyen pl. az az attitűd, vagy elvárás önmagunkkal és másokkal szemben, hogy tökéletesnek kell lennünk minden helyzetben, vagy szűkítve a kört egy gyakori problémára: tökéletesen kell minden feladatot elvégezni. Ez az attitűd nyilvánvalóan előbb-utóbb szorongás forrásává válhat, hiszen valóban abszolút tökéletes munkát nem lehet végezni, ez az álmok és ideák világa. Persze szoktuk mondani a mindennapokban, hogy "na, ez tökéletes", de ez alatt azt értjük, hogy "nagyon jó". Aki tökéletes akar lenni, az egyre inkább félni kezd attól, hogy hibázhat, és a hiba jelentőségét mérhetetlenül felnagyítja, mert "aki hibát követ el, az nem tökéletes".
Egy másik jellegzetes, szorongást okozó attitűd, hogy "azt akarom, hogy mindenki szeressen". Ez a beállítódás oda vezet, hogy mindenkinek meg akarunk felelni, minden konfliktust igyekszünk kerülni, engedelmes bábokká válunk, otthon és a munkahelyen hatalmas energiákat ölünk abba, hogy kivívjuk mások elismerését, és aztán rá kell döbbenjünk arra, hogy gyakran az ellenkező hatást érjük el ("kihasználnak, de nem szeretnek"), vagy esetleg sikerül valóban tetszést aratnunk, de azon az áron, hogy soha nincs időnk önmagunkra, soha sem lazíthatunk.
Gyakori forrása a keserűségnek, vagy csalódottságnak, amikor elvárásaink vannak a világgal, vagy az emberekkel szemben: ennek és ennek így és így kéne működnie, az embereknek, jóknak, megértőknek, a politikusoknak becsületesnek, az utcáknak tisztáknak, a hivataloknak készségesnek, stb. kéne lenni, és akkor a világ jó lenne. Aki ilyen idealizált elvárásokkal fordul a világ felé, percről-percre csalódni fog, és élete keserűségből és vádaskodásból fog állni. Ha a világ rossz, nincs értelme semminek. Nem érdemes szerelmesnek lenni, úgyis vége lesz egyszer. Nem érdemes gyermeket nevelni, a gyerekek majd úgyis faképnél hagynak. Nem érdemes becsületesnek lenni, hiszen senki sem az. Ezek és hasonló gondolatok céltalansághoz, reménytelenséghez, depresszióhoz vezetnek.
A téves attitűdök feltárása csak az első lépés a kognitív terápiában. Minden ilyen szélsőséges állítással szembe lehet állítani egy reális alternatívát: attól, hogy vannak rossz dolgok a világban, tényleg az egész világ rossz? Attól, hogy egyszer (kétszer, sokszor) tévedtem, hibáztam, rossz ember vagyok? Attól, hogy X. Y. nem szeret, akkor már engem nem szeret senki, és nem vagyok méltó a szeretetre?
A téves attitűdökből származó téves következtetések felismerése és folyamatos kicserélése egy tanulási folyamat: eddigi életünk során mindig a hibás következtetéseket ismételgettük magunkban, ezek váltak automatikussá és megszokottá. A terápiában újratanuljuk ezeket, és egy idő után a helyes következtetések válnak automatikussá.
A viselkedésterápia lényege, hogy az emberi problémák döntő többsége hibásan tanult viselkedésekben nyilvánul meg. Ártalmatlan ingerekre szorongással válaszolni tulajdonképpen egy hibás viselkedés. Ma a viselkedést már tágabban értelmezzük, nem egyszerűen a cselekvéssel azonosítjuk (vagyis a látható, nyílt viselkedéssel), hanem a testi-vegetatív reakciókat és a gondolkodást is beleértjük, hiszen ezek is a viselkedés részei.
A hibás viselkedés fakadhat tévesen elsajátított reakciókból, ilyen az indokolatlan szorongás és a szorongást keltő helyek, dolgok, személyek kerülése (pl. fóbiák), bizonyos rossz szokások felvétele (pl. kényszeres tünetek kialakulása), ill. hiányzó helyzetmegoldó technikákból. Aki pl. nem tudja, hogyan kell bemutatkozni, vagy tévedését nyilvánosan beismerni, vagy a heves szívdobogására reagálni, az az ember az ilyen helyzetekben mindig szorongani fog, és egyre több negatív tapasztalatot gyűjt ilyen helyzetekről.
A viselkedésterápia tehát egyfelől a hibás viselkedési elemeket tárja fel, és ezeket korrigálja, másrészt a hiányzó helyzetmegoldási képességeket tanítja meg.
A változás egyik legfontosabb oldala a megfelelő időben történő megfelelően kivitelezett dicséret és jutalom alkalmazása, valamint a jól kezelt büntetés megtörténte!
Az agyban jutalmazó és büntető központok vannak. Ha egy pozitív inger ér minket, az jutalmazó értékű, s ez arra indít minket, hogy legközelebb is keressük azokat a helyzeteket, amikben ezt a jutalmat megkaptuk. Így a megdicsért tanuló még igyekvőbb lesz, a viszonzott szerelem még szerelmesebbé teszi a partnereket, a fizetésemelés, vagy jutalom fokozza a dolgozó elégedettség, szorgalmát, lojalitását. A negatív ingerek viszont abba az irányba hatnak, hogy kerüljük azt, ami fájdalmat, frusztrációt okozott nekünk. A fóbiás viselkedések lényege az, hogy ha valamivel kapcsolatban szorongást élünk át, akkor kerülni kezdjük azt a helyet, tárgyat, személyt. Ha ismételten kudarc, fájdalom, frusztráció ér minket valamivel kapcsolatban, csökkenő érdeklődést mutatunk a dolog, személy iránt.
A jutalmazó és büntető hatásokra kialakuló viselkedéstanulásnak persze bonyolult, rejtett szabályai vannak, és ezek a hatások nagyon gyakran nem tudatosan mennek végbe, és ezt rejtett tanulásnak nevezzük.
A terápia során számos érdekes viselkedésterápiás technikát alkalmazunk arra, hogy, hogyan lehet módosítani ezeket a hibás, már berögzült viselkedéseket.
Kognitív viselkedésterápia, vagy magatartás terápia
A viselkedésterápia (behavior-terápia) tanulási modellből indul ki. Egy adott szituációban az egyént valamilyen inger éri, és erre egy bizonyos módon válaszol - ez a viselkedés. Ha ez a válasz hibás, nem megfelelő, annak az oka a hibás tanulásban keresendő, s ennek megfelelően a viselkedés újra- illetve áttanulható.
A korai behavioristák a személyiséget "fekete dobozként" kezelték, vagyis egyáltalán nem vizsgálták, hogy mi történik az inger és a válasz között a személyiségen belül. Az ún. kognitív szemlélet előtérbe kerülésével a személyiség szerepe felértékelődött. Vizsgálni kezdték a "fekete dobozt", vagyis az egyén "belső viselkedését", egyéni információfeldolgozási stílusát. A viselkedés ugyanis nem reflexszerű, az egyén nem magára az ingerre reagál, hanem arra, amit abból felfog, arra, ahogyan azt értelmezi.
A kognitív viselkedésterápia - vagy más szóval magatartásterápia - célja az, hogy feltárja és korrigálja azokat az információ-torzító beállítódásokat, mechanizmusokat, amelyek következtében az eseményeknek hamis jelentést tulajdonítunk, és ennek következtében hibás, a helyzetnek nem megfelelő választ adunk
A személyközpontú megközelítés egyben a pszichoterápia nem specifikus hatótényezőinek legátfogóbb elmélete: törvényszerűségei módszerektől, pszichoterápiás iskoláktól függetlenül is működnek és érvényesülnek.
NLP - Neuro-lingvisztikus programozás
Az NLP az emberi képességek és készségek fejlesztésének, alkalmazásának tudománya.
Az Egyesült Államokban ismerete és használata már sok jelentős cégnél a vezetői alkalmazás feltétele.
Az utóbbi években, évtizedekben egyre több menedzsertréning alkalmazza az NLP elveit és módszereit.
De, mi is az NLP!
Minden élményünket idegi (neuro) kapcsolódások, struktúrák formájában raktározzuk el agyunkban. Élményeinket, gondolatainkat a nyelv (lingvisztikus) segítségével közöljük.
Múltunk, elraktározott élményeink, tapasztalatink nagymértékben meghatározzák (programozzák) viselkedésünket. A neuro-lingvisztikus programozás - azaz az NLP- segítségével felderíthetjük magatartásunk igazi gyökereit, és változtathatunk a kevéssé hatékony programokon, vagyis fokozhatjuk személyes hatékonyságunkat, kommunikációs készségeinket, kibontakoztathatjuk képességeinket.
Bandler és Grinder azt a kérdést tették fel, hogy pontosan mitől is hatékony az emberi kommunikáció?
Kezdetben a kor leghatékonyabb pszichoterapeutáinak kommunikációját elemezték: azt modellezték, hogyan érik el pacienseiknél a gyógyulást, vagyis viselkedésük megváltoztatását. Később vizsgálódásukat kiterjesztették számos más hatékony és eredményes személyiségre, pl. sikeres menedzserekre is. Azt vizsgálták, hogyan válnak az emberek kiemelkedővé különböző területeken, és ezek a minták hogyan taníthatók meg másoknak. A közvetlen emberi kommunikáció "művészetét" modellezték, és jól áttekinthető rendszerbe foglalták össze. Ezáltal vált a sikeres kommunikáció taníthatóvá és tanulhatóvá.
Az NLP lehetővé teszi, hogy megszokott gondolkodás- és viselkedésmintáinkat felismerjük, felülvizsgáljuk, és új, kreatív minták egész sorával egészítsük ki. Matematikusok, számítástechnikában jártas szakemberek szeretik az NLP-t az agy szoftverjének is nevezni.
Az NLP módszerei - avatott kézben - igen hatékonyak a pszichoterápiában. A szakember segítségével sok érdekes dolgot ismerhetünk meg, sokat tudhatunk meg önmagunkról, életszemléletünkről, gondolkodásunk lehetőségeiről, emberi kapcsolatainkról
A hatékony kommunikációt tanulhatunk meg. Segít megismerni önmagunk, partnerünk és környezetünk gondolkodását, érzésvilágát, segít kreatív cselekvési stratégiákat kialakítani. Megtanulhatunk hatékonyabban érvelni, önmagunkat bemutatni, alkotó munkahelyi légkört kialakítani, munkatársainkat optimálisan vezetni. A hatékony kommunikáció magánéletben is harmonikusabbá teheti kapcsolatainkat, végül - de egyáltalán nem utolsó sorban - növeli önismeretünket, önbecsülésünket.
Fokozza stressztűrő képességünket
Az NLP az emberi képességek és készségek fejlesztésének, alkalmazásának tudománya.
Az emberek jelentős része egyáltalán nem tud lazítani.
Gondolataik szüntelenül pörögnek, izmaink feszesek, kötöttek. Pedig a relaxáció nagymértékben fokozza stressztűrő képességünket, és a relaxáció tanulható!
A relaxáció nem kizárólag izomlazítást jelent, hanem teljes idegi és lelki ellazítást is. Az idegfeszültség ugyanis izomfeszültséget provokál: öntudatlanul összeszorítjuk álkapcsunkat, ráncoljuk homlokunkat, felvonjuk szemöldökünket, és megfeszülhetnek nyak- és hátizmaink is. Ugyanezen az úton a belső szervek, a zsigerek simaizmai is megfeszülhetnek, görcsbe rándulhatnak.
Ahogy egy gondolat vagy egy érzés ideges izom-összehúzódást válthat ki, ugyanúgy az ellazulás visszahat érzéseinkre. Reflexes úton csökkenti a szimpatikus idegrendszer aktivitását: csökkenti a vérnyomást, lassítja, és egyenletesebbé teszi a szívműködést.
A különféle relaxációs módszerek kiválóan alkalmasak a feszültség, a szorongás kóros köreinek áttörésére. Miközben az izmok ellazulnak, a feszültség, a mindennapi hajsza elszáll belőlünk.
Naponta 10-15 perc teljes nyugalom és béke, amit önmagunkra szánunk, amivel megajándékozzuk magunkat. A relaxációs gyakorlatok során megtanuljuk kontrollálni szerveink működését. Szabályozni tudjuk légzésünket, szívműködésünket, vérnyomásunkat, sőt még a hasi szervek véráramlását is. Az utóbbi évek kutatásai azt is bizonyították, hogy a relaxáció javítja az immunrendszer állapotát, vagyis javul a szervezet védekező képessége a kórokozók, de még a rák ellen is.
A relaxáció előnyei egészségesek számára is nyilvánvalóak. Testileg, szellemileg felfrissülünk, regenerálódunk. 5-10 perces tréning 2-3 órás alvásnak megfelelő pihenést jelent. Az elalvást könnyebbé, az alvást nyugodtabbá teszi, sőt a felébredést is időzíteni lehet. Több űrhajós is relaxáció segítségével pihent a világűrben.
A relaxáció fokozza testi-lelki tűrőképességünket is Leglényegesebb a fájdalomérzés csökkentése (pl. fogorvosnál). Ellenállóbbá teszi a szervezetet a fertőzésekkel, megfázásokkal szemben, s ha a betegség mégis bekövetkezik, elviselése könnyebb, gyorsul a gyógyulás.
Lelkileg tompítja az érzelmi indulati reakciókat, távolságtartást, nagyobb rálátást biztosít a nehéz helyzetekre, és a "rendíthetetlen nyugalom" a konfliktus szituációkban sokat jelent. A relaxáció tehát ellenállóbbá tesz mind a pszichés, mind a fizikai stressz-tényezőkkel szemben, ezért nagy jelentősége van a pszichoszomatikus betegségek megelőzésében.
A relaxáció, a testi-lelki ellazulás elérése többféle technikával lehetséges. A Schultz féle autogén tréning a jóga és az önhipnózis elemeinek ötvözésével éri el a teljes testi-lelki ellazulást, önszuggeszció révén törekszik a relaxációra. Elsajátítása több hétig is eltarthat, de ha egyszer megtanultuk, akkor a gyakorlatok mindössze napi néhány percet vesznek igénybe.
Az autogén tréning - a meditációhoz hasonlóan ez is önálló relaxációs gyakorlat, tehát pszichoterapeuta nélkül is végezhető. És persze nem csak relaxációs céllal, mert ez egyúttal ráhangoló gyakorlat is. Olyan relaxációs eljárás, melynek során az egyén rendszeres gyakorlás révén megtanulja önmaga által befolyásolni saját Énjét, minden problémájával.
Az autogén tréning módszere egyrészt a hipnózis élmények tapasztalataira épül. Tudatosan létrehozza azokat a változásokat, melyek hipnózisban az emberek nagy többségénél végbemennek, pl. ellazulás, nehézségérzés, melegség élmény. Hipnózisban a tudat működése beszűkül, a kritikai gondolkodás alászáll, a szuggesztív hatások befogadása erősebbé válik, ezért a kedvező változások könnyebben előidézhetőek. A hipnózis, mint szuggesztív eljárás azonban felveti azt a problémát, hogy az egyén passzívan, kívülről várja a segítséget, ezáltal elveszíti az önállóságát, és függő viszonyba kerül a hipnotizőrrel. Az autogén tréning autoszuggesztiós hatásaival kiküszöböli ezt a nehézséget, az önálló aktivitás megőrzésével, minden ember a saját erejéből éri el a megfelelő eredményeket önmagán. Ezzel az előnyével együtt hozza létre a hipnózishoz hasonló tudatállapot változást.
Az autogén tréning másik gyökere a jóga. A jóga India egyik legrégebbi bölcseleti módszeréből, a Sánkjából jött létre. A szó erőfeszítést, törekvést jelent, de igának is fordítható, utalva a belső fejlődés nehézségeire, mely csak komoly erőfeszítések, és lemondások árán valósulhat meg. A jóga tanítása szerint az önfejlesztés lehetősége végtelen, az ember a saját magából merített erőkkel érheti el harmóniáját, önmagán és a természet erőin való uralmat.
A koncentráló képesség elengedhetetlenül szükséges a színre lépő színésznek, a start előtt álló sportolónak, a felszálláshoz készülő pilótának. Mi magunk is így vagyunk ezzel, mert segít, hogy optimális formába hozzuk magunkat vizsga előtt, mielőtt a volánhoz ülünk, nyilvános szónoklat előtt és még ezernyi szituációban. Ha az ember elsajátítja az autogén tréning tudományát, ezzel gyorsan meg tudja szűntetni a stressz-hatásokat, a feszültséget és elegendő lesz 15-20 perc a teljes pihenéshez, az erő visszanyeréséhez. Ugyancsak megtanulható vele a tabletták nélküli fájdalomcsillapítás.
Pszichoterápia
Magyarországon az általános pszichológiai kultúra sajnos meglehetősen alacsony szinten van. Az emberek döntő többsége - és ez egyáltalán nem függ sem az iskolázottságtól, sem az általános intelligenciától - úgy véli, hogy problémáit egyedül kell megoldania, s ebben senki nem tud segíteni neki. A pszichoterápia szerintük "csak beszélgetés", aminek azon kívül, hogy szabadon elmondhatják gondjaikat, s ettől esetleg megkönnyebbülnek, igen csekély gyógyító hatása van. Mások, éppen ellenkezőleg, félnek a pszichoterápiától. Attól tartanak, hogy a terapeuta manipulálhatja őket, "belenyúl" a személyiségükbe, és esetleg olyan változtatást eszközöl, amit egyáltalán nem szeretnének. Végül - de nem utolsó sorban - sokan szégyellni valónak érzik azt, hogy pszichológushoz, pszichiáterhez forduljanak. Sok olyan betegem volt, akik pontosan tudták, hogy betegségük hátterében lelki okok húzódnak meg, és szívesen jártak kezelésre tüneteiknek megfelelő gyógyítással foglalkozó orvoshoz, attól azonban mereven elzárkóztak, hogy pszichológushoz forduljanak.
A pszichoterápia valójában egyfajta szövetség a beteg és gyógyítója között az egészség helyreállítása érdekében. A beteg részéről igen aktív közreműködést, munkát igényel. Innen nézve a pszichoterápia különleges, speciális tanulás, melynek révén önismeretünk mélyül, alkalmazkodóképességünk javul. Kétségtelen tény, hogy problémáinkat magunknak kell megoldanunk. A terapeuta nem változtathatja meg körülményeinket, nem oldhatja meg konfliktusainkat. Nem adhat általános érvényű tanácsokat, recepteket sem azok megoldására. Akkor hát mit tehet? A terápiában önismeretünk mélyülésével párhuzamosan új nézőpontokat, hatékonyabb megbirkózási stratégiákat tanulhatunk, felismerhetjük és megváltoztathatjuk korlátozó hiedelmeinket, egészségesebb, harmonikusabb értékhierarchiát állíthatunk fel. Ezáltal nemcsak a betegség tünetei enyhülnek, hanem mind személyes kapcsolatainkban, mind munkánkban hatékonyabbak, sikeresebbek lehetünk anélkül, hogy egészségünket veszélyeztetnénk.
A pszichoterápia segíthet például stressz-oldásban, veszteségélmény feldolgozásában, önértékelési, párkapcsolati és életvezetési problémákban. Ezek a módszerek alkalmasak szorongásos, hangulati és pszichoszomatikus zavarok kezelésére, valamint személyiségépítésre, személyes hatékonyságunk fokozására is.
Ez a módszer nagyon alkalmas egyéb más pszichoterápiás módszer összekapcsolásával!
Nem hiszek „egyetlen, üdvözítő” pszichoterápiás módszerben sem, számos technikát tanultam, és ezek kombinációjával dolgozom.
Katatim Imaginatív Pszichoterápia
(KIP)
Ezt a pszichoterápiás eljárást a Leuner fejlesztette ki és vezette be, mint terápiás eszközt. A „katathym” szó tulajdonképpen a tudattalanból származó szimbólumok indulati telítettségére, érzelmi megélésére vonatkozik. Az „imaginatív” szó pedig a terápiás céllal előidézett élményvilág képi jellegére utal. A kép megjelenésével az ellazult állapot tovább mélyül, ami által ez a belső kép elevenebb és színesebbé válik, ez pedig az ellazulás tovább mélyüléséhez vezet. Így olyan, önmagát erősítő körfolyamat jön létre, mely a bevezető, csekély mértékű relaxáció ellenére, mély, ellazult, hipnoid-szerű állapothoz vezet.
A terápia során, a megváltozott tudatállapotban, a tudattalalan elhárító, énvédő mechanizmusai fellazulnak, illetve csak kevéssé aktivizálódnak. Ezáltal az elfojtott fájdalmas életesemények, a szimbólumokon keresztül hozzáférhetővé válnak a munka, a kezelés, gyógyulás számára.
A tematikus, az alapképek, mint a virág, a rét, a fa, stb., lehetőséget biztosítanak a páciensnek, hogy a sokszor nagyon elfedett traumához közelebb juthasson. A képi szimbólumok segítségével átdolgozhatja a súlyos lelki megrázkódtatást okozó történéseket. A folyamat során létre jön egy új, a páciens számára kielégítőbb lelki egyensúly. Ezt önmagába építve pedig meghaladhatja az eredeti problémáját és így megszülethet a páciens új személyisége, amit saját maga teremt meg, a képek, a terapeuta segítségével.
Ez a módszer nagyon alkalmas egyéb más pszichoterápiás módszer összekapcsolásával!
Lélekgyógyászat - pszichoterápia.
Nálunk az általános pszichológiai kultúra sajnos meglehetősen alacsony szinten van. Természetesen ehhez hozzájárult a múlt rendszer „materialista” felfogása is!
Az emberek döntő többsége - és ez egyáltalán nem függ sem az iskolázottságtól, sem az általános intelligenciától - úgy véli, hogy problémáit egyedül kell megoldania, s ebben senki nem tud segíteni neki. A pszichoterápia szerintük "csak beszélgetés", aminek azon kívül, hogy szabadon elmondhatják gondjaikat, s ettől esetleg megkönnyebbülnek, igen csekély gyógyító hatása van. Mások, éppen ellenkezőleg, félnek a pszichoterápiától. Attól tartanak, hogy a terapeuta manipulálhatja őket, "belenyúl" a személyiségükbe, és esetleg olyan változtatást eszközöl, amit egyáltalán nem szeretnének. Végül - de nem utolsó sorban - sokan szégyellni valónak érzik azt, hogy pszichológushoz, pszichiáterhez forduljanak. Sok olyan betegem volt, akik pontosan tudták, hogy betegségük hátterében lelki okok húzódnak meg, és velem, a belgyógyásszal szívesen dolgoztak együtt ezek megoldásán, attól azonban mereven elzárkóztak, hogy pszichológushoz forduljanak.
A pszichoterápia valójában egyfajta szövetség a beteg és gyógyítója között az egészség helyreállítása érdekében. A beteg részéről igen aktív közreműködést, munkát igényel. Innen nézve mondhatjuk, hogy a pszichoterápia különleges, speciális tanulás, melynek révén önismeretünk mélyül, alkalmazkodóképességünk javul. Kétségtelen tény, hogy problémáinkat magunknak kell megoldanunk. A terapeuta nem változtathatja meg körülményeinket, nem oldhatja meg konfliktusainkat. Nem adhat általános érvényű tanácsokat, recepteket sem azok megoldására. Akkor hát mit tehet? A terápiában önismeretünk mélyülésével párhuzamosan új nézőpontokat, hatékonyabb megbirkózási stratégiákat tanulhatunk, felismerhetjük és megváltoztathatjuk korlátozó hiedelmeinket, egészségesebb, harmonikusabb értékhierarchiát állíthatunk fel. Ezáltal nemcsak a betegség tünetei enyhülnek, hanem mind személyes kapcsolatainkban, mind munkánkban hatékonyabbak, sikeresebbek lehetünk anélkül, hogy egészségünket veszélyeztetnénk.
A pszichoterápia segíthet például stressz-oldásban, veszteségélmény, feldolgozásában, önértékelési, párkapcsolati és életvezetési problémákban. Ezek a módszerek alkalmasak szorongásos, hangulati és pszichoszomatikus zavarok kezelésére valamint személyiségépítésre, személyes hatékonyságunk fokozására is.
A pszichoterápia alapja, hogy segítünk a páciensnek a –coping- megküzdés folyamatával, a gyógyulás, a változás érdekében.Megküzdés alatt a személy azon erőfeszítéseit értjük, melyek arra irányulnak, hogy legyőzze a rá ható külső, vagy belső fenyegetéseket. A megküzdési folyamat révén az emberek új készségeket, képességeket sajátíthatnak el, vagyis azt mondhatjuk, hogy amennyiben a stressz hatékony megküzdéshez vezet, úgy hosszabb távon pozitívnak tekinthető, hiszen fejlődéshez segítette hozzá az egyént.
A megküzdés módját is az határozza meg, hogyan értelmezzük, értékeljük a helyzetet.A folyamat alapja, hogy rá jövünk-e, hogy bajban vagyunk-e! Fel tudjuk-e tenni, hogy mit tegyek ebben a helyzetben, vagy akarok–e egyáltalán változtatni? Itt dől el, hogy érzelmi, vagy problémaközpontú megküzdési módot választunk. A következő lépésben tulajdonképpen maga a megküzdés folyamata jön, mely során újraértelmezés zajlik, majd a változás!
Problémaközpontú megküzdés
Az egyén akkor választja ezt a stratégiát, ha úgy érzi, hogy van esélye befolyásolni a fennálló vagy fenyegető stresszhelyzetet. Arra összpontosít tehát, hogy megkísérelje azt elkerülni, vagy megváltoztatni.
Ennek során először is pontosan meghatározza a problémát, lehetséges megoldási módokat dolgoz ki, ezek közül választ, majd végrehajtja a kiválasztott megoldást.
A problémaközpontú megküzdésnek leggyakoribb módjai:
tárgyalás (a helyzet többi résztvevőjére irányuló akciók, például mások meggyőzése, kompromisszumos megállapodás),
a cselekvés (a probléma megoldására irányuló erőfeszítés),
az óvatosság gyakorlása (több kárt, mint hasznot hozó cselekvések visszatartása),
önmagunkban változtatunk meg valamit: pl. tanulással igyekszünk megszerezni valamilyen hiányzó készséget, képességet.
Érzelemközpontú megküzdés
Az idetartozó megküzdési stratégiák célja enyhíteni a stressz-keltő helyzethez kapcsolódó érzelmi reakciót, megváltoztatni a helyzet értelmezését, ha magát a helyzetet nem tudja megváltoztatni. Mindannyiunk életében előfordulnak olyan szomorú események, mint például egy szeretett hozzátartozó elvesztése, ahol magán a problémán változtatni nem tudunk. Megküzdésünk ilyenkor arra irányul, hogy saját fájdalmas, kellemetlen érzelmeinket csökkentsük, vagyis, hogy jobban érezzük magunkat. Ide olyan (adaptív és kevésbé adaptív) viselkedési stratégiák tartoznak, mint testmozgás, társas támaszkeresés (barátokhoz, rokonokhoz fordulás), alkohol, drog, gyógyszer, stb. Érzelemközpontú gondolkodási stratégiáink olyanok lehetnek, mint:
- panaszkodás, támaszkeresés, kibeszélés,
- figyelemelterelés,
- tagadás,
- a probléma félre tétele,
- a helyzet jelentésének megváltoztatása,
- humor,
- vallásos hit,
- alkohol, drog, gyógyszer, stb.
Az emberek a legtöbb alapvető megküzdési stratégiát használják valamennyi feszültségkeltő helyzetben, vannak azonban specifikus stresszorokhoz kötődő megoldások. Az érzelemközpontú megküzdést választjuk, ha nincs hatásunk az eseményekre, például egyértelmű kár és veszteség, pl. rokon, barát halála esetén. Problémamegoldó stratégia gyakoribb olyan helyzetben, amit kihívásként értelmezünk. Ha megváltoztathatónak látjuk a körülményeket, akkor problémafókuszú stratégiákat használunk.
A nyugati kultúrában hajlamosak vagyunk arra, hogy kizárólag a problémafókuszú stratégiákat tekintsük valódi megküzdésnek, vagyis leértékeljük az érzelemközpontúakat. Ez azonban sajnálatos tévedés. A problémafókuszú megküzdés ugyanis csak akkor csökkenti a stresszt, ha sikeres! A különböző stresszhelyzetekhez való leghatékonyabb alkalmazkodás akkor várható az adott személytől, ha minél többféle megküzdési készséggel rendelkezik, és rugalmasan tudja ezeket használni a helyzet követelményeinek megfelelően, akár többet is egyszerre. Nem mondhatjuk tehát, hogy bármelyik megküzdési stratégia általánosságban hatékonyabb lenne a többinél.
Kétségtelen tény, hogy problémáinkat magunknak kell megoldanunk. A terapeuta nem változtathatja meg körülményeinket, nem oldhatja meg konfliktusainkat. Nem adhat általános érvényű tanácsokat, recepteket, sem azok megoldására.
Pszichoterápia segít minden testi, lelki, szellemi panasz esetében:
belgyógyászati, immunrendszeri, idegrendszeri, mozgásszervi, nőgyógyászati, pszichiátriai, pszichoszomatikus problémák kezelése; allergia, alkohol, anorexia, anyaság, asztma, alkalmatlanság érzés, alkalmazkodási nehézség, alvás, álom, asszertivítás, alvászavar, bulimia, dohányzás, drog, elakadás, egyedüllét, emésztés, esztétikai, evészavar, testi és lelki fájdalmak, fáradtság, fejfájás, fogyás, fogyasztás, függőség, gyengeség, gyermekvárás, gyermeknevelés, gyomorpanaszok, hiányérzés, játékszenvedély, ízület, izom, időskori panaszok, kapcsolati zavarok, keringés panaszok, kényszer, kilátástalanság érzése, kövérség, klimax, menzesz, magánéleti, munkahelyi problémák, magányosság, pszichés meddőség, rugalmatlanság, serdülőkori problémák, soványság, súlyprobléma, szenvedély, szerelem, szakítás, személyiségbeli nehézségek, személyiségzavarok, szív-érrendszeri panaszok, szülésre felkészítés, válás, vérnyomás, visszahúzódás...
Önelfogadás, önértékelés, önbizalom, önismereti igény, bizonytalanság, elégedettség, én-gyengeség, kapcsolat, kommunikáció, kisebbségtudat, kreativitás, küzdőképesség, szerethetőség, szeretetlenség, szeretetképesség, védekező készség, vállalás, vállalkozás, vezetői képességek, tanulás és teljesítmény készségek.
Szorongás állapot, helyzetek, feszültség, stressz állapot, helyzet, beszédfélelem, félelem helyzetektől, szerepléstől, megszólalástól, megfeleléstől, vizsgától, fóbia, fóbiák, gátlás, pánik, vizsgafélelem
Hangulatzavarok, depresszió, düh, dac, érdektelenség, érzelmek, érzések, harag, indulatok, felhangoltság, kedvetlenség, lehangoltság, gyász,
Krízis állapot, helyzet, szomorúság, reménytelenség, trauma, poszttraumás állapot, válási krízis, változékonyság, veszteségélmény,
Testi fájdalmak.
A pszichoterápiában ma már nagyon sok irányzatot és módod alkalmaznak! De az összes alapja a személyközpontú megközelítés. Ez egyben a pszichoterápia nem specifikus hatótényezőinek legátfogóbb elmélete. Törvényszerűségei módszerektől, pszichoterápiás iskoláktól függetlenül is működnek és érvényesülnek!
